|
"Belőlem él! És egyre éhesebben! És egyre kevesebb vagyok neki! Ki el lett volna bármi eleségen: most már a szívemet követeli." (Pilinszky János: Francia fogoly) Keresés Utolsó kommentek - Itt a tél, Celtis: Hurrá, életjeleket mutat a hajónapló! :) A lelkes-honlapon születő team... » - Megmaradt pillanatok, _marti_: Ditte, köszönjük az élménybeszámolót :) Én még nem jutottam el idáig... » - Egy kis ösztönzés, Margesz: Igen, tudtam, hogy sikerülni fog nekünk!! Velünk a Jóisten, és... » - Lemondott Vecsei Miklós, graphoman: Nem csinált, de azért Ctrl+C - Ctrl+V sztem, mert... » - Homeless Team Megbeszélés, juli: tetszik.. » Kategóriák cikk (7) naplós (8) okosság (2) technikai (1) Archívum Jelen 2009. december 2009. május 2008. december 2008. október 2008. szeptember 2008. március 2007. november 2007. október 2007. szeptember 2007. július Az összes Linkek freeblog főoldal freeblog admin Egyéb 
|
Itt a tél
A regionális diszpécserszolgálatok telefonszámát itt lehet megtalálni, írd be telefonodba azokat, amelyek érinthetnek.
.
Misi meghalt a kórházban hétfőn éjjel.
Gyújtottunk gyertyát a Dómban.
Mariola ma meglátogatja Zsuzsát. Szegény szörnyű állapotban volt már előtte is.
Ki hogy tud, imádkozzon mindkettőjükért.
Meghívó (budapesti)
most én voltam homelessen
ismét egy keddről
hű, nem semmi napunk volt! a délutáni kenyérkenés olajozott (zsír) volt, ugyan a szolidaritásra idő nem jutott, de hát.. este tök sokan voltunk, mi is meg a homelessek is. alig volt elég a 12 kiló kenyér. lassan visszatérnek azok az idők, mikor Jóska cimbora megint sokat iszik, és elég nehéz vele szót érteni, de egyenlőre nincs nagy gáz. otthagyta az asszony, míg ő égési sebekkel volt kórházban. ami, köztünk szólva, engem megnyugtat, ilyen agresszív embert még nem pipáltam, s még az is lehet, hogy igazak róla a hírek, hogy nem véletlen, csupa igazságtalanságból töltött éveket börtönben. (láttátok a remény rabjait? a börtönben azt mondják: nem tudtad? itt mindenki ártatlan..) megint vannak neki széptevő cimborái, akik egyel több gyertyáért a csillagokat is leimádkoznák az égről.. csak az én kezemből nem, éppen elég lesz kihúznunk a szolidig, sőt, még ott is lesz költségünk a Bogi tündér, mint általában, kicsit olyan kategória, mint a Gabi, akit összeverhetnek, eltaposhatnak, olyan mégis, mint a keljfeljancsi. az árvízi emlékmű alatt érdekes volt a helyzet. egyrészt tök jó volt a hangulat. már odáig "fajult" a "lak" komfortfokozata, hogy van egy nagy fa franciaágyuk, matracbetéttel. egész jól elvannak, bár Zsuzsinak nagyon fáj a háta, a lökött, emelgette a Misit. A Misi pedig, állítólag, egyre többet kijön a barlangjából, horgászott, mászkált mostanság, meg ilyenek. De az ott lakó roma családocska elég zűrös. a 14 éves csaj 8 hónapos terhes a jelenlegi barátjának a bátyjától..hmm. éppen akkor jött a család valami miatt, mikor ott voltunk. őrült gyorsan, cigányul veszekedtek, aztán mind el.. valószínűleg a csajszi lehet a kavaró, de nem csak.. viszont érdekes volt, hogy mind nagyon illedelmesek voltak velünk, bocsánatot kértek, s amilyen hamar lehetett, máshol folytatták a vitát.. bár azt mondták Zsuzsiék, hogy Zsuzsi olyan patáliát bír rendezni, ha ott tanyáznak a családtagok, hogy azok rögtön eltűnnek onnan. Hja. Gabiéknál volt még vicces a sztori. Gabi, ártatlan hangon: -Én nem tudom, Julcsi, de hát annyira szédülök, én nem tudom, mitől.. ((a napi boradagnak, nem tudom, orvosok mit gondolnak, szóval annak lehet-e köze a szédüléshez?..:)) Aztán Czene társra talált Imiben, a nagy filozofálgatásaihoz. aztán jött Raszputyin, meg Indián. Amikor az előbbi feltűnt, olyan kedvvel jött, hogy de rég láttuk egymást, hogy mondom, tényleg, de ki is lehet ő.. aztán segített, ő volt Pista bácsi cimborája, míg össze nem vesztek, csak most valahogy jóval kulturáltabb. Nagy Budapesti Barlanglakó lett belőle. Állítólag a Gellért hegyen van, egy barlangban, ahol folyik a rudasfürdőbe a víz, s ott ő meg tud fürdeni. (tiszta volt, ápolt, bár a szakálla megmaradt, s mindehhez barna olaszos hegyesorrú bőrcipőben volt - meg hogy látogassuk meg) na, hát ilyenekVilág szégyenére
Itt a valóságshow hajléktalan emberekkel! GRRR...Homeless Húsvét
Holnap, vagyis április 1-jén lesz a Homeless Húsvét. Szóval, kint leszünk a Dóm téren az egész napos főzőcske után, ami két helyszínen történik: a lelkészségen, és a Szent Imre konyhájában. Aki tud jönni, és szeretne jönni segíteni, az jöjjön, mert elkel majd a segítség. egyébként mindet Homeless-blogost üdvözlök, én is bekapcsolódtam hozzátok.:-)Na csókolom! Igaz, hogy nincs most időm élménybeszámolni, de linkeskedem egy kicsit :) Az egyik az RTL Klub híradójából egy részlet rólunk: http://www.rtlklub.hu/videotar/?vkatid=8&videoid=071122589&adasid=3650 , a másik pedig a városi tévéből való: http://www.vtvszeged.hu/site/index.php?option=com_content&task=view&id=3175&Itemid=59
Megmaradt pillanatok
Próbálok a magam módján valami okos kezdést kifundálni, de most azt hiszem, elakadtam. Próbáltam a magam módján jelen lenni. Furcsa nekem ez a soklakiság. Néha nagyon is tudok azonosulni a hajléktalanokkal. Aztán persze rájövök, hogy mindig hazatalálok, ha kell. Csütörtök este hazataláltam. Egyenesen a Klauzál térre!
Azon törtem a fejem egész nap, hogy milyen jó, hogy igazán lehült a levegő. Emlékeim szerint ennyire nem volt hideg az elmúlt években, de ha tévedek, megadom a korrigálás lehetőségét. :) Mindenesetre sokkal jobb volt a hideg utcákat járva felkészülni az estére. Átéreztem, azt hiszem. Aztán ott teremtem. Azonnal megtaláltam a nekem való feladatot: beálltam erősíteni az EraJuliLuca kórust. Számomra mindig élvezet az éneklés. Sosem feladatnak, inkább életörömnek érzem. Amikor pedig a közönség ezt meghálálja... nos, akkor valódi az öröm. Ilyenek voltak az utcán lévő emberek is. A sötét félhomályon is áthatott a vidámságuk, a mosolyuk.
Sokat sétáltam az emberek között. Jó volt látni, hogy senki sincs egyedül. Mindenkinek van beszélgetőtársa. Néha-néha odacsatlakoztam valakihez, még ismerkedtem is. Vagyis kézen ragadott valaki, hogy bemutassa magát.
A sakk-játszma sem maradhatott el. Bár a magam részéről nézőnek is kevés vagyok. :)
Később a gyűjtősátorban húztam meg magam. Sokan jöttek. Döbbenetesen sokan. Valaki ruhát hozott, valaki ételt. Olyan is akadt, aki fogta magát, elment és bevásárolt néhány tartós élelmiszert. Arra jutottunk Imivel és a többiekkel, hogy mindig van értelme. Csinálni kell! Valami megmozdult az emberekben.
A hangulat a hangosítás kikapcsolása után sem hagyott alább. Volt ki gondoskodjon a zenéről és a jókedvről.
Kell a tűz, hogy melegen tartson, kell, hogy a szívünket is melegen tartsa. Igaz, az már egy másik tűz...
Igaz, nem voltam kint egész éjszaka, de remélem, azért hozzátehettem valamit. A történet pedig folytatódik. Igaz, nem vagyunk kint minden éjjel, de ott lehetünk, amikor épp kell. Másnap ücsörögtem a Dugonics téren, és találkoztam egy hajléktalannal. Sajnos a nevekkel mindig bajban vagyok, ezért nem tudom megmondani, hogy pontosan kivel. Odajött hozzám és a barátnőmhöz, hogy kertelés nélkül elmondja, piára szeretne pénzt kérni. Szokták azt mondani, hogy dejó, legalább őszinte. Aztán túllépnek rajta azzal, hogy bocsi, de alkoholra nem adok. Én nem is tudom. Adtam! Mert nekem minusz egy kávé, neki meg... ki tudja... talán valami plusz. Talán lehet plusz, hogy elkezdett mesélni és én türelmesen végighallgattam. Elmondta, hogy mennyire jó volt, hogy kint voltunk az éjszaka. Mondtam neki, igen, én is ott voltam. Akkor nézett talán először a szemembe. Mondtam neki, igen, énekeltem is. Így már be is ugrott.
Úgy búcsúzott el, hogy volt némi öröm az arcán. Nem tudom, hogy az aprónak köszönhető-e, vagy valami másnak is. Talán...
Egy kis ösztönzés
Ma Szolidaritás éjaszkája 18:00-tól. Adjon bele mindenki Anyait-Apait. Kelleni fog. Ja és kéretik imádkozni 1000rel. Mert igaz, hogy a Mindentudó itt ül melletünk, de azért nem árt emlékeztetni rá.
Szóval mindent bele HAJRÁ HOMELESS TEAM!!!!
Lucc
kint vagyunk mindenhol lassan, hirdetések terén értem.. következzenek a plakátszórások, gyertek, a lelkesen adunk fénymásolnivalót, kuncsorogjatok, hogy csináljanak nekünk ingyen sokat, s aztán osszuk szét. majd szombaton egész nap plakátok és feliratok gyártása a lelkesen..
tovább mesélek később.. ja, a rendőrnéni nagyon lelkes lett:) eljön magánszemélyként megnézni:)
Lemondott Vecsei Miklós
...ami, azt hiszem, nem jó az ügynek. Olvasd vagy hallgasd meg itt: http://href.hu/x/3qjq (Remélem, csinál belőle linket, itt nem látszanak a szerkesztő gombok.)
Indul minden. szolidaritás éjjele nov 15..
szükség van rátok..
ezenkívül úgy tűnik, sörös józska a családjánál van, legalábbis ezt pletykálják, aminek szívből örülünk, csak félő, hogy kevés ideig bírja pia nélkül (anyuka jehova tanúja, nem tűri a piát a házban )
no ennyi hirtelenjiben
jul
Homeless Team Megbeszélés
Helló Mindenki!
Bizonyára mindannyian tudjátok, hogy túl vagyunk az első megbeszélésen. Én személy szerint örültem, hogy vagyunk páran. Kellenek az új arcok.
De, hogy igazán őszinte legyek, már nagyon várom a konkrét melót. Már bizseregnek az ujjaim ha rágondolok a kenyár kenésre. Amúgy gondoltam, hogy idén a jobb munka morál megteremtése érdekében hívhatnánk szórakoztató alegységeket. Én mondjuk a Kolonics- Kucsera kajakos párosra gondoltam. Mondjuk dumcsizhatnánk velük meg ilyenek. Aztán ha ellaposodik a hangulat akkor megkérjuk őket, hogy dobják le a pólójukat ;)! Na??? Milyen 5let? Na jó asszem így elsőre elég meredek, de majd gondolokodom egyéb klafa sportolókban.
A lényeg a lényeg, gyertek minél többen Hómlesszre és akkor nagyon jó lesz.
Pusszikállak titteket: Lucanő :D
Zsuzsa
Sziasztok!
Ha jól tudom ma műtik a Zsuzsát. Remélem minden rendben lesz vele. Szerintem holnap fel fogom hívni. Na a lényeg a lényeg, sokat gondoljunk ma rá és jó lenne ha sokat is imáznánk. Mert kell nekünk a Zsuzsa.
Na ennek apropóján mesélek egy kicsit róla. Nem mintha én jobban ismerném mint ti ( lévén én még azért elég friss hómleszes vagyok). Csak beszélgettem vele elég sokat és szerintem azért kialakult róla egy képem.
Szóval ahogy én tudom 53 éves. Martonvásár mellett született, azt sajna elfelejtettem, hogy hol. Sok tesója van. A szülei hamar elváltak, vagy szét mentek ezt sem tudom pontosan. A gyerekek mind az apjuknál magadtak. Majd az apa elkezdett inni meg nőzni és mindannyian a nagyihoz kerültek ( nem tisztázott, hogy melyik fél édesanyja, de gyanítom, hogy az apáé). De ő meg nem tudott kellőképpen figyelni, ezért mindahányan intézetbe kerültek. Zsuzsa, mint a legidősebb kitanítatta, az összes testvérét. Ő volt a főnök (még mindig az, csak most a pasikkal akikkel lakik ;) ). Ő is tanult és dísznövénykertés lett belőle. Kérdeztem tőle, hogy miért nem dolgozik a szakmájában, de azt monddta, hogy állandólakcím nélkül nem nagyon szeretik alkalmazni. Aztán kikerülve az intézetből dolgozott. Aztán összejött az első férjével, akivel szegedre költöztek. Aztán megszületett az egyszem lánya. Aki azóta 3 unokával ajándékozta meg. Majd elváltak, mert a pasi inni kezdett, asszem de ebben nem vagyok biztos, csak hogy valami gáz volt. Aztán összejött a mostani férjével. Akivel akaratak közös gyereket, de mivel méhen kivüli terhessége lett ezért el kellett vetetni. Aztán meg az egész méhe begyulladt, és meg kellett műteni. Szóval túl van egy elég nehéz életszakaszon. De rendületlenül dolgozik, jön-megy. Szóval pörög mint a Gabikerék. Az unokáinak mindent megad amit tud. Szóval iagzi szupernő. A testvéreivel úgyahogy tartja a kapcsolatot, bár van akivel 15 évig nem is látták egymást. Minden testvér máshol lakik az országban.
Na én ilyennek ismertem meg Zsuzsa családi hátterét. És nagyon megszerettem.
Üdv: Luca a lelkeskenyérkenő ;)
Érkezés
Sziasztok! Végre itt vagyok én is. Annyi sok kenyérkenés és osztás után. Majd mesélek,hogy én hogy látom a hómlesztímet meg az egész kis tevékenységet. Most csak azért jelentkeztem, hogy tudjátok, itt vagyok.
Üdv: Lucalány :D
Nemzetközi konferencia
Úgy fest, ezúttal valami egészen gyakorlatias konferenciát tartottak Nyíregyháza-Budapesten homelessness témakörben. Persze csak utólag hallottam róla. :-( Itt a program, ha találok még valamit, azt is ideteszem majd.
72 harmadszor
Újabb próba a képekkel
Kedvenc leleményeink
És ez lett a vége
72 óra tovább
Nagyon vidáman indult a 72 órázás a Dugonics téren a napon. Onnan indultunk együtt ebédelni, végül is az Irinyibe. Nem is volt baj, kellőképpen lejjebb viszi az ember igényszintjét egy ilyen szocreál hely. Aztán ima a lelkesen, akkor már kiegészülve, és 9-en elindultunk dalolászva a Gabihoz (szigorúan az utca napos oldalán). Az emberek: (ahogy a képen lesz:) Alsó sor: Laci, Márti, Lóri, Áron, Imi. Felső: Juli, Norbi, Julcsi, Vera. Irdatlan mennyiségű szemét volt, de azt már Julcsi írta. Rengeteget borultunk azokon, amit a szemétben találtunk. Kisebbfajta tárlatot hoztunk össze belőle, és a végén le is fényképeztem őket. Találtunk rengeteg büdös és émelyítő dolgot is, de akkor valahogy nem mind volt olyan súlyos, esetleg a vége felé.
az odaszáradt macskacsontváz összeragasztott két szőnyegdarabot
a papucsban moha nőtt
a kutyakoponya kapott napszemüveget
a vera hajába virágok ragadtak, míg a legdurvább részt pucolta ki
sütött a nap
volt, hogy émelyegtünk a bűztől
milyen szomorú, hogy az számít látványosságnak, ha néha segítünk a másikon..
olyan, mint az a koszos plüssnyúl
vegyes. illatos-büdös, hideg-meleg, magányos-odatartozás. van-e ennek értelme, ennek van-e értelme..
lehet-e némán teát inni..
rubinteát és sárga páragõzt?
rubinteát és sárga páragõzt
72 óra (bár valójában csak 3)
Péntek délután jól kitakarítottunk Gabiék háza (?) táján. 9 ember (külön köszönet a kommandó külsőseinek, Kacinak és Lórinak), 3 óra, 60x120 l szemét. Ez óvatos becslések szerint a fele, bizakodóbbak szerint a kétharmada lehetett az egésznek...
Ilyen volt...
